Kozma Lilla Rita

Valami nagyon rossz irányba halad Magyarországon.

Az utóbbi években egyre jobban rajzolódik ki, hogy a független sajtót, a civil szervezeteket vagy az oktatási intézményeket sokkal gyakrabban éri politikai támadás. Most azonban valami még ijesztőbb történik: a kormány olyan törvényt készít elő, amely gyakorlatilag bármikor ellehetetlenítheti a civil szervezetek működését – főleg, ha azok mernek mást gondolni, mint amit a hatalom helyesnek tart.

Most egy olyan szervezet is a célkeresztbe került, amelynek a munkája nem hogy nem veszélyes, hanem életmentő is lehet. A Hintalovon Alapítvány hosszú évek óta azon dolgozik, hogy a gyerekek biztonságban legyenek: Legyen szó iskolai bántalmazásról, családon belüli erőszakról vagy a gyerekek jogairól, ők azok, akik segítenek, szólni mernek ha baj van. És most az a vád éri őket, hogy „külföldi befolyás alatt állnak”. Az új törvénytervezet szerint az ilyen tevékenységek akár korlátozhatók vagy betilthatók is lennének, ha nem egyeznek az „állami gyermekvédelmi elvekkel”.

De mit is jelent ez valójában?

Azt, hogy ha egy civil szervezet fel meri hívni a figyelmet például arra, a gyerekek is szenvednek a családon belüli erőszaktól, ha nem hallgat el visszaéléseket – akkor bármikor megbélyegezhetik, megbüntethetik vagy bezárathatják őket.

A civilek, mint a Hintalovon, azokat a feladatokat vállalják fel, amelyeket az állam gyakran nem vagy csak részben lát el. Ha ezek a szervezetek eltűnnek, ki fog segíteni a bántalmazott gyereknek? Ki ad jogi tanácsot annak a szülőnek, akinek a gyerekét elhallgattatják az iskolában? Ki fogja elmondani, milyen jogai vannak egy kisdiáknak, ha senki más nem teszi meg?

És ne legyenek illúzióink: ha ez a törvény átmegy, nem a Hintalovon lesz az egyetlen. Jöhetnek más szervezetek, újságírók, tanárok, akik mernek kérdezni, kételkedni, segíteni. A cél: a független hangok elhallgattatása.

Most van az a pont, ahol szót kell emelnünk. Akkor is, ha épp nem vagyunk érintettek. Akkor is, ha még nem minket érint. Mert ha ma elhallgattatnak egy gyerekjogi szervezetet, holnap már mások jönnek sorra. És a végén marad a csend. A fájdalmas, félelmetes csend, amiben már senki nem beszél a visszaélésekről, senki nem figyelmeztet, senki nem kérdez.

Ne hagyjuk, hogy ez megtörténjen. Támogassuk a Hintalovon Alapítványt – akár csak egy megosztással, egy hangos kiállással, egy aláírással.

Mert a gyerekek nem politikai eszközök. A civil szervezetek nem ellenségek. A jogvédelem nem bűn.