Rácz Dominika

Kampányomban szeretném megmutatni, hogy mit is jelent az, hogy a #gyerekjogvilagnezet és milyen hintalovonosnak lenni. Az eredeti tervek szerint is részt vettem volna az adománygyűjtő kampányban.

Először azt gondoltam, hogy a vállalásom révén többet mozoghatok, aztán az volt az ötletem, hogy megpróbálom képekben elmondani a munkánk lényegét. Aztán jött az „átláthatósági” törvényjavaslat, és ezt az egészet át-felül írta, ami következett: elképesztő napok, mindenféle érzések (talajvesztettség, düh, szomorúság, összetartozás) keveréke, váratlan koktélokban, majd azok a leülések, beszélgetések, amik ehhez az #utolsocsepp kampányhoz vezettek. Így az én vállalásom, követi küldetésem is teljesen átalakult.

Mindent meg fogok tenni azért, hogy az a szervezet, aminek a munkáját szülők, szakemberek, olykor gyerekek is követik, megkérdezik, mondanivalóját alapul veszik fennmaradjon, hogy az a munkahely, ahol úgy éreztem, hogy megérkeztem ne szűnjön meg. Miközben erre felhívjuk a figyelmet, remélem meg tudjuk mutatni egy szeletét annak is, ami a legerősebb a hintalovonosságban, mégpedig ez a közösség, ami érzelmileg, szakmailag, barátságilag olyan bázist ad, amihez foghatóval még nem találkoztam.